Versek, írások egy téli napon — Nehéz az életed? Töltsd ki hát a teret! Jelenléttel, derűvel, alkotással S éned jóban lesz Magával. Lásd hát a vibrálást A szakrális formát Az áradó energiát Eredetét önvalódnak Az Egységben áradónak *** Varázzsal rezonál a lélek A sűrű hófelhők mögül Pislákol a Nap 25.12.2021
Nyomasztó érzet Őröl belül, behúzza Energiáimat zsugorítja Néma tétlenség Fáradt ólomlét _ Vahj mi ez, mi erőmet szívja Tompít, lenyom, Énem megbénítja Bár tudnám a feloldás titkát Mivel nem tudom, így kiírom hát _ Oldódjon az írás által E nehéz, élettelen vasfal Mely bennem munkálkodik S szövetséget köt a bizonytalannal
“Ahogy kel fel a Nap, melegíti arcomat s átvilágítja gőzölgő teám füstjét, úgy ébred a természet vele együtt. Beszívva a friss északi reggel illatát, kiültem a reggeli utáni teát meginni, valamint átélni a hely, a természet légkörét, az északi Nap melegítő sugarait. Napsütötte hegyoldal, mely kezdi levetni sárgás színeit, kék
Terem az Èletem Az én terem Melyben létezem Lélekzetem veszem Se eme Èlet nesze Szüntelenül rezegve Szélnek eresztve Égbe meresztve Kívülről a bentre Lentről a fentre Tart a Végtelenbe. 2021.december 4-5 00:00 Espoo, Kivenlahti
Eső eső eső míly frissitő e levegő Napsütésben zuhogó fényjárta égi nedű. Talajt ér, formát bont az égből jövő eső a fentiből a lentibe esik le az eső. Az erkélyről tűnődve – 2021. júliusában, Saunalahtiban
Egy jóideje már érett bennem a dolog, hogy a régebbi és jövőbeli írásaimat ismét közzétegyem, hogy ne csak magamnak legyenek meg, hanem, hogy az is tudjon meríteni belőlük, kinek talán épp akkor épp azokra a sorokra van szüksége. Korábbi blogom törlődött, s most úgy érzem, itt az idő újraindítani ezt
A R C H È 