Míg élek nem adom fel

Nyomasztó érzet

Őröl belül, behúzza

Energiáimat zsugorítja

Néma tétlenség

Fáradt ólomlét

_

Vahj mi ez, mi erőmet szívja

Tompít, lenyom, Énem megbénítja

Bár tudnám a feloldás titkát

Mivel nem tudom, így kiírom hát

_

Oldódjon az írás által

E nehéz, élettelen vasfal

Mely bennem munkálkodik

S szövetséget köt a bizonytalannal

_

Talán félelmek, frusztrációk

Tudatom mögött lévő gonosz lakók

Melyeket nem látok, bár már ordítanak

Sejtjeim szintjéről burjánzanak

_

Jöjj vissza hozzám erő, éber öntudat

Vesd le végre szememről ezt a vakító fátylat

Mely szenvedésbe sodor, elszívja az erőt

Hol van a kegyelem, mely a magasba tör?

_

Míg élek nem adom fel

Lelkem s szellemem nem hagy el

Önhűen küzd, s talpra áll

Míg a lét éltet, míg világ a világ.

2021.12.23 este 21.31

Website Built with WordPress.com.