Egy jóideje már érett bennem a dolog, hogy a régebbi és jövőbeli írásaimat ismét közzétegyem, hogy ne csak magamnak legyenek meg, hanem, hogy az is tudjon meríteni belőlük, kinek talán épp akkor épp azokra a sorokra van szüksége. Korábbi blogom törlődött, s most úgy érzem, itt az idő újraindítani ezt a területet. Talán egy-egy gondolatszikra segíthet az olvasónak a nehéz időkben, talán lelkesít valamire vagy hasonló. Ezek az írások természetesen nem világmegváltóak, csupán tapasztalások során született feljegyzések, s merengések az életről.

Az írás, a természetjárással és fotózással egyetemben tisztító folyamat számomra, jól esik kiírni magamból a gondolatokat, vagy akár a bennem működő folyamatokat, hogy tudatosítsam min kell javítanom, miben kell fejlődnöm egy minőségibb önvalóért.

Emellett úgy vélem, nagyon értékes dolog megragadni egy pillanatot, leírni azt. Különösen túrák, kirándulások alkalmával szeretem elővenni a kis füzetemet, lapokra vetni az érzéseket, a Lét arcát abban a pillanatban, ahogy az épp ott létezik s ahogyan hat. Ezek az írások hatalmas kincsek később, mikor évek múltán előveszi az ember, és felelevenednek azok a hihetetlenül intenzív élmények, érzések, hangulatok. Míly erőt adóak és lélekemelőek tudnak lenni a későbbi Énünk számára.

Ès nem utolsó sorban jó írni az anyanyelv ápolása végett is, külföldön élőként tapasztalom, hogy a kevésbé használt anyanyelv hamar passzívvá válik, amit klassz előhozni, életben tartani például írással. Ezek a bejegyzések tehát magyarul fognak megjelenni, mivel eredetileg is magyarul íródtak, számomra így a legkönnyedébb a közvetítés.

2021. November 21

15.21 – Saunalahti