Derű

A csendesen ragyogó belső Nap fénye. Az arcra kiült, nyugodt idill.

Nem a tomboló nyári pezsgés, s nem is a tavaszi vibráló éter, melyben zengve ünnepel a természet. A derű a felhők mögül elő- előbújó Napocska, mely eloszlatja a szürke, sötét felhőket, s csendesen világít. Mindenképpen központja a fény. De az a fény nem az égető, hanem a szelíden élő, az egészet átjáró.

A kívül és belül kölcsönhatásban van, hiszen hiába az idill s a Napfény odakünn, ha a lélekben tombol a káosz. S talán fordítva is igaz, a nyomasztó, zajos környezet sem fog derűt ébreszteni a lélekben. Bár a kinti káosz ellenére az ember éltetheti, s megőrizheti lelkében a derűt.

Emberek arcán olykor látni. Ritka, de vannak emberek. Ilyen ember volt az én szeretett dédimamám, kinek sátorszemeiből mindig sugárzott a derű. Nem kell hozzá a mosoly, lelkünk tükre, a szem az, amiből árad. Csendesen, derűsen. Tisztán.

Nem volt könnyű élete dédimnek, megélte a háborút, elvesztette szeretteit, cudar körülmények között élt nagyon sokáig, mégis megőrizte magában. És sugározta ezt lényéből minden egyes alkalommal, amikor együtt voltunk, amikor a nyári délutánokon mesélte a történeteket kártyázás közben. Életem során találkoztam több hasonló lélekkel.

Tűnődöm olykor, hogy min múlik a derű megtartása avagy elvesztése. Hozzáállás? Túlzott azonosulás az élet problémáival? Talán könnyedébben kellene venni az egészet?

Ahogy tegnap éjjel álmatlanul forgolódtam ágyamban, elmém telis tele gondokkal, ábrándokkal s félelmekkel, hirtelen megjelent a derű fogalma. S mellé egy belső késztetés, hogy hagyd már a fenébe az egészet.

Könnyedén.

S ez a hirtelen jövő sugallat segített végül elaludni.

Jelenemben, s időskoromra szeretnék olyan lenni, mint dédim, vagy azok az emberek, kik életük végéig éltették magukban a kincset. Akármi is történjék, gyakorolni a könnyedséget, megőrizni a derűt. Ezt az éltető, szelíden sugárzó tiszta erőt, mely átfényesíti a kivült s a belült. Az életet, a lelket. S ezt sugározni, felelveníteni minden lényben. Hogy gyógyuljon a világ.

2021 December 10,

Kivenlahtiban

Website Built with WordPress.com.